Civil szervezetek, egyesületek, alapítványok

Részletek

Írta: Szabadsajtó

Megjelent: 2025. február 18

A CEONET Klub tagjai is csatlakoztak a Heti Betevő 11 éve működő vasárnapi ételosztásához. A szervezet munkáját február 16-án a vállalatvezetőkből álló közösség önkéntesei segítették.  Az esemény során 300 adag ételt osztottak szét a rászorulóknak, amelyet a Heti Betevő szakácsa állított össze.

Közösségi összefogás a rászorulókért

Az ételosztásban a CEONET részéről 16 tag vett részt, akik szívügyüknek tartják, hogy a társadalmi felelősségvállalás részeként segítő kezet nyújtsanak a nehéz helyzetben élőknek.

„Fontos az, hogy aki tud jót tenni, tegye. A CEONET a megalakulása óta folyamatosan támogat olyan szervezeteket, amelyek jó ügyekért tevékenykednek. Ha egy tál étellel segíteni tudunk azoknak az embereknek, akiknek nehezebb a sorsa, akkor mi ezt megtesszük. Az esemény során 300 adag ételt osztottunk szét a rászorulóknak, amelyet a Heti Betevő szakácsa állított össze, garantálva a finom és tápláló menüt. Az alapanyagok beszerzéséhez szükséges anyagi forrást pedig a klub tagjai biztosították. A melegétel tárkonyos tejfölös pulykaragu volt bulgurral.” – fogalmazott Trattner Andrea, a CEONET ügyvezető igazgatója.

Nem egyszeri alkalom

Az esemény nem egyszeri akció, a CEONET célja, hogy rendszeresen szervezzen hasonló programokat, illetve csatlakozzon társadalmi célú megmozdulásokhoz. A résztvevők úgy vélik, hogy a szociális érzékenység és az összefogás nemcsak a rászorulóknak nyújt segítséget, hanem a közösséget is megerősíti. „Ha egy jó ügy érdekében összefog egy közösség, nemcsak az ügy megy előre, hanem a közösség is gazdagszik általa” – tette hozzá a vezető.

A Heti Betevő Egyesület már nem csak Budapesten, hanem országszerte tevékenykedik, a tavalyi évben pedig elnyerte az Év Fővárosi Civil Szervezet 2024 elismerést.

„Fontosnak tartjuk, hogy olyan civil szervezetekkel működjünk együtt, amelynek tagjai fáradhatatlanul azon dolgoznak, hogy minél több embernek nyújtsanak segítséget, elfordulás helyett a cselekvést választva” – fűzte hozzá Trattner Andrea.

Kapcsolódás és adakozás

Az ételosztás során nemcsak ételt, hanem odafigyelést és emberséget is adnak azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Az esemény a CEONET és a Heti Betevő közös üzenetét közvetíti: az összefogás és a segítőkészség révén jobbá tehetjük egymás életét.

„Hálásak vagyunk, ha egy közösség azzal fordul hozzánk, hogy önkénteseivel segítené a munkánkat. Ugyanakkor valahol természetesnek is tartjuk, hogy egy komoly cég vagy közösség kultúrájának része a civil segítségnyújtás is, hiszen társadalmi megítélését erősíti, ha aktívan segít a közösség rászoruló tagjainak. Eközben pedig az önkéntes munka közös élményt és összetartást teremt a csapat között, mert lehetőséget ad számukra, hogy jót tegyenek. Így ez tényleg egy win-win helyzet. Jót teszünk a hozzánk forduló, elesett, éhes embertársainkkal, mi is, a CEONET önkéntesei is, és ennek a hatása minden irányba érezhető” – mondta el Lánczi Éva, a Heti Betevő Egyesület társelnöke.

A február 16-i akció egy új kezdet lehet, amelyhez a CEONET reményei szerint egyre többen csatlakoznak majd a jövőben.

További információ a társzervezőkről:  https://CEONET.hu/ és www.facebook.com/hetibetevo

Részletek

Írta: Kerületi Újság

Megjelent: 2025. február 02

Az előadás-sorozatot, amelynek nem titkolt hivatása, hogy megmutassa a széles közönségnek, miben rejlik a fiatal kutatók számára a bölcsészettudomány szépsége és öröme, a hallgatók és oktatók közös lelkesedése hívta életre.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Budapesten bemutatott nemzetközi kutatások szerint az antidepresszánsokat szedő embereknek gondot okoz a róluk való leszokás, mivel az orvosok nem tudják, hogyan kell azt helyesen végezni, és a súlyos elvonási tünetek miatt ez hónapokig vagy évekig is eltarthat. Az elvonási tüneteket ráadásul gyakran nem ismerik fel, vagy tévesen betegség tüneteinek kiújulásaként diagnosztizálják.

Milliók érintettek

Amikor az SSRI antidepresszánsok először megjelentek a piacon, úgy mutatták be őket, mint olyan gyógyszereket, amelyek megoldhatják az élet nehézségeit, és amelyekkel nem lesznek problémák. Valójában a gyártók számos olyan dokumentumot terjesztettek, amelyekben a gyógyszerektől való elvonási tüneteket „rövidnek és enyhének” írták le, és amelyek maguk a gyógyszergyártók által végzett vizsgálatokon alapultak, melyek olyan emberekre összpontosítottak, akik csak 8-12 hete szedték az antidepresszánsokat. Ennek eredményeként az évek során mind az orvosok, mind a lakosság abba a hitbe ringatta magát, hogy ezek a szerek nem okozhatnak súlyos és hosszan tartó elvonási tüneteket, ha abbahagyják a szedésüket.

Amire a korábbi kutatások nem fektettek hangsúlyt, az az, hogy minél hosszabb ideig használnak az emberek antidepresszánsokat, annál nehezebb abbahagyni a szedésüket, és annál súlyosabbak az elvonási tünetek.

Az idén Budapesten megrendezett Európai Pszichiátriai Kongresszuson bemutatott kutatások azt mutatják, hogy ezzel kapcsolatban komoly problémák merülnek fel, és az érintettek több mint felének okoz problémát az elvonás, ami Európában több millió embert érint.

Az antidepresszánsok maradandó változást okoznak a sejtek szerkezetében

Az antidepresszánsok használata változásokat okoz a szervezetben és annak azon képességében, hogy szabályozza a számos testi funkció irányítására szolgáló saját neurotranszmitterek (idegingerület-átvivő anyagok) rendszerét. A sejtszerkezetek e változásának eredménye az, hogy miután a felhasználó abbahagyta az antidepresszánsok szedését, elvonási tünetek jelenhetnek meg, amelyek hónapokkal vagy évekkel azután is fennmaradhatnak, hogy a szer kiürült a szervezetből. Az új kutatás megmagyarázza, hogy rengeteg felhasználó miért szenved ezektől éveken át.

Dr. Mark Horowitz, az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) szakértője és klinikai kutatója a pszichiátria területén, az idén április elején tartott Európai Pszichiátriai Kongresszuson átfogó kutatási eredményeket mutatott be, amelyek új megvilágításba helyezik a problémát.

„Amikor abbahagyják a szer szedését, mondjuk hónapokkal vagy évekkel azután, hogy a páciens egy stresszes időszakot követően elkezdte a kezelést, az antidepresszánst a máj és a vesék néhány nap vagy hét alatt lebontják. De ami nem változik meg néhány nap vagy hét alatt, az a posztszinaptikus szerotoninreceptorok és más, ennek hátterében álló rendszerek visszamaradó elváltozásai” – mondta el Dr. Horowitz.

Embereken végzett vizsgálatok szerint az idegrendszerben olyan változások következnek be, amelyek az antidepresszánsok abbahagyása után akár négy évig is megmaradnak.

„Más szóval, az idegrendszer most már kevésbé érzékeny a szerotoninra, de a szer eltávolítása után ismét normális szerotoninszintnek van kitéve. És összességében ez alacsony szerotonin szindrómának tekinthető” – pontosított.

Alkalmazkodás a szerhez

Az alapvető, gyakran figyelmen kívül hagyott probléma az, hogy az évekig tartó használat következtében a szervezet és az agy alkalmazkodott az antidepresszáns szerhez, és ez az állapot hosszabb ideig fennmarad, mint ameddig a szer kiürül a szervezetből, és ez okozza az elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz elmagyarázza, hogy miért tartanak tovább az elvonási tünetek néhány napnál vagy hétnél, miután a szer kikerült a szervezetből: „nem az az idő határozza meg a tünetek hosszát, amely alatt a gyógyszer távozik a szervezetből. Az

elvonási tünetek hosszára az ad magyarázatot, hogy az idegrendszer mennyi idő alatt tud újra alkalmazkodni a szer hiányához”.

Az antidepresszáns megvonási szindróma az adagok csökkentésekor vagy abbahagyásakor fellépő fiziológiai tünetek összessége. Ezek jelentkezhetnek pszichés vagy testi tünetekben, mivel ezek a szerek nagyon sok testi rendszerre hatnak. Azért lépnek fel, mert időbe telik, amíg a szer által az agyban okozott változások helyreállnak.

Dr. Mark Horowitz rámutatott, fontos megérteni, hogy az elvonási tünetekhez nem szükséges függőség, a szerekhez való alkalmazkodás is kiváltja azokat.

Mivel az SSRI (szelektív szerotonin visszavét-gátló) antidepresszánsok olyan idegrendszeri mechanizmusokra hatnak, amelyek nemcsak a hangulatot, hanem számos testi funkciót is befolyásolnak, a szerről való leállás az évekig tartó alkalmazkodás után így erőteljes hatásokat gyakorolhat a test működésére és az életminőségre nézve is.

A megvonás tünetei

Több tucatnyi lehetséges tünet jelentkezhet. Ezek közé tartozik a szédülés, álmatlanság, koncentrációzavar, fáradtság, fejfájás, remegés, szapora szívverés és rémálmok. Az elvonás akár érzelmi tüneteket is okozhat, mint a depressziós hangulat, ingerlékenység, szorongás és pánikrohamok.

„Tudjuk, hogy ezek az elvonás tünetei, és nem egyszerűen a visszaesésé (valaki alapbetegségének visszatérése), mivel ezeket olyan emberek vizsgálataiban is kimutatták, akik abbahagyták az antidepresszánsok szedését, és akiknek nem volt alapbetegségük” – mondta Dr. Mark Horowitz. Példaként említette azokat az embereket, akik fájdalomra, vagy menopauza miatt kapják ezeket a szereket, és az egészséges önkénteseket is.

Vannak más hatások is, többek között az öngyilkossági kísérletek számának növekedése az antidepresszánsok abbahagyását követő két hétben. Ez szintén az elvonási tünetek számlájára írható, mert a visszaesés túl gyors ahhoz, hogy megmagyarázza a tünetek ilyen mértékű növekedését. Dr. Mark Horowitz megjegyezte továbbá, hogy a vizsgálatok során azt is megállapították, hogy míg a válaszadók 30%-a volt öngyilkosságra hajlamos a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt, addig 60%-uk az abbahagyás után vált öngyilkosságra hajlamossá, tehát ez azt jelenti, hogy az emberek 30%-a a megvonási tünetek miatt életében először tapasztalja meg az öngyilkossági késztetést.

Az antidepresszánsok megvonásának talán legzavaróbb tünete, amelyet gyakran elhanyagolnak, az úgynevezett akatízia. Az akatízia egy általában pszichoaktív szerek által okozott mozgászavar, amelyben az egyén rendszerint intenzív nyugtalanságérzetet tapasztal, amely gyakran arra készteti, hogy előre-hátra lépkedjen, és képtelen arra, hogy mozdulatlan maradjon; ez rettentően kellemetlen élményt jelenthet. Dr. Mark Horowitz megjegyezte, hogy ezt gyakran az antipszichotikumoknak való kitettség hosszú távú következményeként ismerik el, de az antidepresszánsok és a benzodiazepinek, valamint számos más pszichiátriai szer megvonása is okozhatja ezt az állapotot.

„Ez a legszörnyűbb megnyilvánulás, amit látok. Az emberek járkálnak, zaklatottak, rettegnek. Sokan közülük az öngyilkosságról beszélnek, mert ebben az állapotban képtelenség pihenni vagy megnyugodni, gyakran hetekig, néha még tovább” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

És ez azért fontos, mert ezt az állapotot gyakran tévesen diagnosztizálják, amikor az embereket agitált depressziósként, mániásként jelentik be a sürgősségi osztályon, mert sok klinikus és mások sem ismerik azt a tényt, hogy az ilyen szerekről való leszokás akatíziát okozhat.

A megvonási tüneteket nem ismerik fel, vagy tévesen visszaesésként diagnosztizálják

Havonta több tízezer európai antidepresszáns-használó keres információt és tanácsot az amerikai társsegítő fórumokon arról, hogyan lehet leszokni a szerekről. Történeteik sok esetben nagyon hasonlóak.

Dr. Mark Horowitz kutatócsoportja összesen 1300 ilyen személyt kérdezett meg saját tapasztalataikról. Háromnegyedük azt mondta, hogy orvosuk tanácsai az antidepresszánsok abbahagyásával kapcsolatban nem voltak hasznosak.

A fő okok között szerepelt, hogy az orvosok túl gyors csökkentési ütemet javasoltak, illetve nem ismerték eléggé az elvonási tüneteket ahhoz, hogy bármilyen tanácsot adhassanak, vagy azt mondták a páciensnek, hogy az antidepresszánsok abbahagyása nem okoz elvonási tüneteket.

Dr. Mark Horowitz jelezte, az orvosok gyakran még mindig azt hiszik, hogy az antidepresszánsok elvonási tünetei „rövidek és enyhék”. Nem tudják továbbá, hogy az elvonási tünetek közé tartozik a szorongás, a depressziós hangulat és az álmatlanság.

„Könnyű összekeverni a depresszió vagy a szorongás kiúlulásával, különösen, ha a klinikusok fejében az van, hogy az elvonási tünetek rövidek és enyhék. Ha valaki súlyos, régóta fennálló tünetekre panaszkodik, nagyon nehéz az összefüggést felismerni” – tette hozzá Dr. Mark Horowitz.

Egy másik nyugtalanító tény, hogy az elvonási tünetek nem csak az antidepresszánsokhoz kapcsolódnak. „Ugyanez igaz az összes pszichiátriai szerről való leszokásra is. Gyakran a pszichiátriai szerek által az agyban előidézett változások hónapokig vagy évekig fennmaradhatnak a leállás után is, ezért az elvonási tünetek sokkal tovább tarthatnak, miután a szer kiürül a szervezetből” – mutatott rá Dr. Mark Horowitz.

Részletek

Írta: Várva Várt Alapítvány

Megjelent: 2025. február 02

Miért gondolod, hogy egyedül vagy? Abortuszra készülsz? Úgy érzed, hogy senki nem tud segíteni? Ne engedd, hogy a félelem döntsön helyetted! Vár a megoldás! Vár a segítség!

Részletek

Írta: Világcsücsök

Megjelent: 2025. február 02

A Kurfli Közhasznú Kulturális Egyesület pályázatot hirdet 10 civil szervezet számára kedvezményes spot / reklám film elkészítésére.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Komoly traumákat okozhatnak a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerített kezelések a pácienseknek, ami a gyógyulásukat is akadályozza – tárta fel egy friss kutatás. Magyarországon is sokan kerülnek akaratuk ellenére zárt osztályokra, a legutóbbi adatok szerint kölülbelül tizenötezren évente. Ők is hasonló élményekről számolnak be.

A BMC Psychiatry című szakfolyóiratban megjelent új tanulmány a pszichiátriai osztályokon akaratuk ellenére kezelt emberek megrázó tapasztalatait mutatja be. A University College London munkatársa, a magyar származású Bartl Gergely által vezetett kutatás megkérdőjelezi a jelenlegi kényszerítő gyakorlatok emberségességét és hatékonyságát:
„Eredményeink azt sugallják, hogy a kényszerbeutalás és a kényszergyógykezelés tapasztalata túlnyomórészt negatív, időnként traumatikus élményt jelent a páciensek és a gondozók számára is, így nem mindig éri el a várt terápiás hasznot.”

A kutatók módszeresen áttekintették azokat az elmúlt öt évben készült kutatásokat, amelyek a kényszerített pszichiátriai kezelésekkel kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálták különböző országokban. Az eredmények elkeserítőek: sok páciens negatív és gyakran traumatikus tapasztalatokról számol be, amelyeket a rendszerszintű rasszizmus és diszkrimináció súlyosbít. A kutatók különböző szempontok alapján gyűjtötték össze a páciensek visszajelzéseit, íme ezek közül néhány:

• A szabadságtól való megfosztás a zárt osztályokon dühöt, zavarodottságot, félelmet, szorongást, neheztelést és védekező magatartástváltott ki az emberekből. Ezen pedig csak tovább rontott a rendőri intézkedés (olykor bilincsben viszik el a „beteget” saját otthonából) és a kórházi személyzet viselkedése. A zárt osztályokat gyakran nyomasztó, kaotikus, veszélyes környezetként írták le, a fogva tartást pedig olykor büntetésként, barbárságként élték meg.
• A kényszerített kezeléseket többnyire erőszakos élményként írták le. Elvesztették az irányítást saját sorsuk felett, ez pedig szorongást, félelmet, és olyan érzéseket okozott a pácienseknek, hogy megfosztották őket emberi méltóságuktól. Az elkülönítés dühöt, magányt és szégyenérzetet váltott ki, a fizikai korlátozás pedig (mint az ágyhoz kötözés) a fájdalom, a megaláztatás és a bántalmazás érzését okozta. A kényszerítések látványa a többi páciensben is félelmet keltett. Egyes eredmények egy ördögi kört is felvázoltak: a kényszerítés a páciensekben fokozott dühhöz és agresszióhoz vezet, amire viszont a személyzet jó eséllyel még több kényszerítéssel válaszolhat. Volt, aki leírta, hogy úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt állat: „Tehát amikor bent vagy, akkor tényleg szörnyű, hogy az ajtó zárva van, és nem engednek ki. Engem hat-hét hétig nem engedtek ki, és úgy jártam fel-alá, mint egy tigris a ketrecben, és ezt szörnyűnek találtam…”
• Miután hazaengedték a pácienseket, sokan rosszabbul érezték magukat, mint a kórházi kezelés előtt. Az eredmények arra utalnak, hogy a fogva tartás okozta traumák hosszú ideig kísértik az embereket, és az eredeti tüneteket (pl. depresszió, stressz) még súlyosabbá tehetik. Számos páciensnek megromlott a kapcsolata az egészségügyi ellátórendszerrel és a családtagjaikkal is, mert attól rettegtek, hogy visszakerülnek a pszichiátriára.
  „…ez a helyzet, rosszabbul érzed magad utána, mint előtte. Itt ülök, és sokkal depressziósabb és stresszesebb vagyok… és jobban ki vagyok borulva, mint előtte.” – írta egy korábbi páciens.
• A gyógyszeres kényszerkezelés különösen nagy gondot okozott egyes pácienseknek, mivel esélyük sem volt rá, hogy elutasítsák azt. Ha mégis megpróbálták megtagadni, hogy bevegyék a tablettákat, büntetéssel fenyegették őket, és még több kényszerítésre, és még hosszabb elzárásra számíthattak. A pszichiátriai szerek mellékhatásai olykor rettentően kellemetlenek, a kényszerkezelés alatt álló páciens pedig teljesen ki van szolgáltatva a kezelőorvosok döntéseinek.

Magyarországon sem jobbak a tapasztalatok

A kényszerített pszichiátriai kezelések jelenleg Magyarországon is jogszerűnek számítanak, ha valakiről megállapítják, hogy közvetlen veszélyt jelent magára vagy a környezetére. Ez a megállapítás viszont rendkívül szubjektív – az „észlelő orvosnak” gyakorlatilag soha nem kell utólag megindokolnia, hogy mire alapozta a véleményét. Hazánkban is sok visszajelzést találhatunk azoktól, akiket akaratuk ellenére kezeltek pszichiátriákon.

Egy magyar szociológus nőt néhány évvel ezelőtt hat napon át tartottak fogva egy zárt osztályon, mert a Parkinson-kórra szedett tablettáiból véletlenül többet vett be az előírtnál. A hölgy egy igen erőteljes esettanulmányt írt a történtek után, melyben így a kényszerkezelésről: „A fogoly legalább tudja, meddig kell maradni, mikor szabadul, és innentől már nem kell egyebet tennie, mint visszaszámlálni. A zárt osztály, ebből a szemszögből rosszabb a börtönnél. Miután elhangzik az »ítélet«, kimondják »itt marad«, lehet, napok is eltelnek anélkül, hogy bárki egy szót szólna, vagy éppen ránézne a szerencsétlenre, ami persze csak fokozza a félelmeit.”

Egy Facebook hozzászóló pedig így nyilatkozott a zárt osztályon átélt tapasztalatairól: „Rettentően féltem azok után, hogy ezt megtehették velem. Mindig mosolyogtam, mindig »jól« voltam, csak hogy mielőbb szabaduljak. Nem kívánom senkinek. Nagyon nehéz volt kiheverni. SOHA többé nem fordulok »szakemberekhez«.”

A kényszerített pszichiátriai kezelések a világ legtöbb országában a mai napig elfogadottak, pedig a WHO és az ENSZ az elmúlt években folyamatosan azt sulykolja, hogy sértik az emberi jogokat, és a már ma is rendelkezésre álló, emberközpontúbb kezelési módokra kell cserélni azokat. Egy 2022-ben kiadott WHO jelentés például ezt írja a mentális egészségügyi ellátásról: „…túl gyakran fordul elő, hogy a mentális problémákkal élő emberek a világ legsúlyosabb emberi jogi visszaéléseit szenvedik el, méghozzá éppen az ellátásukért felelős egészségügyi szolgáltatók részéről.”

A fenti tanulmányban a kutatók célja az volt az eredmények bemutatásával, hogy mind a szakemberek, mind a döntéshozók számára egyértelművé tegye, hogy a mentális egészségügyi ellátást gyökeresen meg kell változtatni.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Saját bőrükön tapasztalták meg az antidepresszánsok kemény elvonási tüneteit, ezért írtak egy könyvet a gyógyszerekről való leszokás pontos folyamatáról. A két szakember vérfagyasztó részleteket osztott meg saját élményeiről, melyek az útmutató megírására sarkallták őket. A könyv bárki számára hozzáférhető, Magyarországon mégsem alkalmazzák a benne rejlő tudást.

Összesen 55 különböző pszichiátriai szer leszoktatási útmutatóját tartalmazza a Maudsley Deprescribing Guidelines című kiadvány (gyógyszerelhagyási útmutató), melyet három év alatt írt meg két szerzője: David Taylor, a pszichofarmakológia professzora és Mark Horowitz, pszichiáter és kutató. A két szerző egy közel egyórás podcast interjúban mesélt a Mad In America nevű online magazinnak arról, hogyan élték meg saját maguk a pszichiátriai szerek elvonásával járó borzalmakat, melyek hatására végül ők maguk dolgozták ki a leszokási ütemterveket a könyvben szereplő több tucat antidepresszánstól, nyugtatótól és más hatóanyagoktól való megszabaduláshoz.

Mark Horowitz: „Antidepresszánsokat kezdtem szedni, szerencsétlen harmadéves orvostanhallgatóként, és több mint egy évtizeden át folytattam. Kíváncsi voltam, hogy az antidepresszánsok 10 év elteltével egyáltalán hatásosak-e, és nem okoznak-e negatív tüneteket. Folyton fáradt voltam, narkolepsziám volt (kóros aluszékonyság), koncentrációs és memóriazavarom, így elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ez magának az antidepresszánsnak köszönhető-e. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok leszokni róla.

Elolvastam az összes szaklapot, és mindegyik ugyanazt mondta: az antidepresszánsok megvonási tünetei, amelyeket »abbahagyási hatásoknak« neveznek, enyhék és rövidek, és néhány hét alatt le lehet állni velük, nagyobb probléma nélkül. Felmentem az internetre, hogy megnézzem, mit mondanak az emberek, és más volt a helyzet. Néhányan hihetetlenül rosszul lettek, amikor abbahagyták az antidepresszánsokat, és ez hónapokig vagy évekig tartott.

Nem tudtam, hogy kinek higgyek. Hat tudományos fokozatom van. Megszoktam, hogy professzorokra hallgatok. Szóval a középutat választottam, és úgy döntöttem, hogy négy hónap alatt leállok a 10 mg Lexapróról. Négyszer megfeleztem az adagomat: a biológialaboromban lévő berendezéssel folyadékká alakítottam, és minden hónapban a felével csökkentettem, így a negyedére, nyolcadára és tizenhatodára is. Azt hittem, hogy átkozottul óvatos vagyok.

Az 1 mg-os adagnál viszont teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól. Elkezdtem alvászavarokkal küzdeni. Reggelente teljes rémülettel ébredtem, mintha egy vadállat üldözött volna. Ez egész nap tartott, órákon át. Addig futottam, amíg a lábam vérezni nem kezdett, mert ez adott egy kis megkönnyebbülést. Szédültem, és a körülöttem lévő dolgok álomszerűnek tűntek. Ez így ment hétről hétre. Úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, és lassan visszaálltam a gyógyszerekre. Néhány hét alatt a dolgok normalizálódtak.

Ez volt életem legijesztőbb élménye, és semmiben sem hasonlított azokra a problémákra, amelyek miatt egyáltalán a tablettákhoz nyúltam. Abban az időben a Nemzeti Pszichózis Egységnél dolgoztam. Beszéltem néhány tudóssal, és felfedeztem ezt a tanulmányt, amely kimutatta, hogy a nagyon kis gyógyszeradagoknak nagyon nagy hatásai lehetnek, és ezért lehet, hogy a végén nagyon óvatosan kell csökkenteni, az utolsó pár milligrammról a legnehezebb leszokni.

Sok pszichiáter kinevetett, és azt mondta: »Ezek homeopátiás adagok. Hogy lehetnek gondjaid?« De amikor elmentem beszélni David Taylorral, ő azonnal azt mondta: »Ez a tömeghatás törvénye. Amikor nincs sok hatóanyag a szervezetben, minden milligrammnyi szer nagyon nagy hatással van.«”

David Taylor: „A 20-as éveimben többféle antidepresszánssal kezeltek, de nem sok sikerrel. A 30-as éveimben Effexort (venlafaxin) kezdtem szedni. Miután stabilizálodtam ezen, észrevettem, hogy elvonási tüneteim lesznek, mielőtt a következő adagom esedékessé válna. Elég furcsa módon 21 óránként egyszer vettem be a tablettát. Ezt kellett tennem, hogy elkerüljem az elvonási tünetek megjelenését, amelyek 21 óra után, óramű pontossággal jelentkeztek.

Elkezdtem egyensúlyvesztést, szédülést, enyhe szorongást érezni, és mindezek a dolgok rosszabbodtak, ha nem vettem be a következő venlafaxin adagot. Történetesen a venlafaxin nem igazán segített rajtam, ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a szedését. Mindent tudtam az antidepresszánsok abbahagyásáról, és lassan csináltam, és tudtam, hogy milyen tünetek jelentkezhetnek. Ami azonban megdöbbentett, az a tünetek súlyossága volt. Annak ellenére, hogy tudtam, mi fog következni, és ismertem a szavakat, amelyekkel leírhatom a dolgokat, amelyeket tapasztalni fogok, a megtapasztalásuk mégis merőben más volt.

Azt írják, hogy „influenzaszerű tünetek”, de valójában úgy érzed, mintha igazán súlyos influenzád lenne. Ez már önmagában sem valami szívderítő, de aztán írnak még szédülésről, szorongásról, ingerlékenységről, hangulatváltozásról, alvászavarról és élénk álmokról. Nekem mindezek megvoltak, és mindegyikről olvastam, és mindegyik lehetett volna enyhe vagy közepes mértékű, de együttesen, egy időben szörnyűek voltak. És ilyen borzalmas volt az egész, több héten keresztül.”

A szakértők azt is kifejtették, mi okozza jellemzően a megvonási tüneteket azoknál, akik túl gyorsan akarnak megszabadulni a szerektől.

David Taylor: „A legtöbb ember hajlamos azt hinni, hogy a gyógyszeradag és a gyógyszer hatása közötti kapcsolat egyenesen arányos. Például azt gondolhatja, hogy ha 100%-os hatást szeretne elérni a gyógyszerrel, akkor a maximális adagot veszi be, és ha a hatás 50%-át szeretné elérni, akkor a maximális adag felét veszi be. De ez nem így van. Az összefüggés nem egy egyenes vonal, amely balról, lentről jobbra, felfelé halad. A kapcsolatot leíró grafikon inkább egy boltív egyik oldalára hasonlít. Elég meredek, amikor a talaj közelében van, és a tetején átkanyarodik, amíg vízszintes nem lesz. Ahogy növeljük a dózist a nullától a nagyon kevésig, meglehetősen nagy farmakológiai hatást érünk el, és amikor a nagyon kevésről egy egészen kicsit megemeljük, ez masszívan megnő.”

Az útmutató kiadványban mind az 55 pszichiátriai szerhez három különböző leszokási ütemterv található, hogy minél testre szabhatóbb legyen az emberek számára. Emellett viszont David Taylor azt mondja: „Alapvető elv, hogy a folyamatot a betegnek kell irányítania, nem pedig az orvosnak kell diktálnia. A beteg az, aki az elvonást megtapasztalja. Az adagok csökkentését a beteg tapasztalataihoz kell igazítani.”

Magyarországon nagyságrendileg háromszázezer ember szed antidepresszánsokat, és szintén több százezren más pszichiátriai szereket. Amikor azonban arra kerül sor, hogy abba szeretnék hagyni a szerek szedését, többnyire hazánkban is ugyanúgy magukra vannak utalva, mint ahogy Taylor és Horowitz volt annak idején. Akár a szerek hatástalansága, akár a kínzó mellékhatások miatt akarják abbahagyni a szedésüket, alapvető emberi jog, hogy megfelelő segítséget kapjanak hozzá az egészségügyi rendszertől. Mivel az útmutató immár bárki számára elérhető, talán nem túlzás azt remélni, hogy a magyar pácienseknek sem kell életük végéig olyan szereket szedniük, amelyek nem segítenek rajtuk, vagy szenvedést okoznak nekik.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

BAKA DOROTTYA "SZÍNARANY"

címmel kortárs művészeti kiállítás nyílik

február 3.-án hétfőn 18:00 órai kezdettel a

Moha Házban.

A megnyitóra minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk, a belépés ingyenes.

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

Kedves Sajtóképviselők, Médiapartnerek, Érdeklődők!

A Magyar Pszichodráma Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott projekt kapcsán hívja a sajtó képviselőit egy demonstrációval egybekötött rendhagyó sajtótájékoztatóra, ahol saját tapasztalatot szerezhetnek a szociodráma működéséről, és arról, hogy a másik pozíciójának felvétele hogyan segítheti a társadalmi párbeszéd és együttműködés létrejöttét.

A szociodráma hazánkban mindeddig kevéssé ismert módszerét világszerte sikeresen alkalmazzák a társadalmi és csoportközi problémák megoldására.

Itt az ideje, hogy ez a módszer Magyarország is elterjedjen és mindenki megismerje ezt a pozícióváltásra épülő, dramatikus elemeket alkalmazó eljárást, melynek célja a hatékony együttműködés elősegítése, a párbeszéd-képtelenség feloldása csoportokban, társadalmakban, emberközi viszonyokban.

Szeretettel várjuk Önöket 2014. március 12-én!

Üdvözlettel és Köszönettel, Kökény Veronika projektvezető +36 20 421 4873, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Kiss Andrea sajtóreferens +36 20 214 4047, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. www.facebook.com/szociodrama http://enazohelyukben.blogspot.hu/  

Részletek

Megjelent: 2025. február 02

A H. Balance Audit Kft. a TÁMOP-2.1.3.A-12/2-2012-0636 azonosítószámú, „Munkavállalói képzések a H. Balance Audit Kft-nél” című projekttel 6 576 308 Ft összegű vissza nem térítendő támogatást nyert az Új Széchenyi Terv keretében, mely projektet 2013. március és 2014. április között valósította meg székhelyén, Budapesten.