A Hegyvidék Díszpolgára kitüntető címet olyan személyek kaphatják meg, akik valami maradandót alkottak, és büszke lehet rá a kerületünk. A több mint hetven éve a Hegyvidéken élő Fekete György neve már többször felmerült a jelöltek között, de megvolt az oka, hogy miért csak most vehette át a díjat.
Nem kedveli a „munkamániás” szót, de nagyon szeret dolgozni. Olyannyira, hogy meghalni is a műhelyében, alkotás közben szeretne, utána úgy állíthatnák ki félbehagyott művét, hogy „még tizenöt óra hiányzott a befejezéshez”. A 87 éves Fekete Györgynek, a Hegyvidék új díszpolgárának bevallása szerint a „hasznosnak lenni az utolsó pillanatig” az ars poeticája. Szerencsésnek tartja magát, hogy gyerekként ülhetett Mindszenty József bíboros térdén, fiatal művész korában találkozhatott és beszélgethetett Pilinszky Jánossal, s azért is, mert gazdag életutat tudhat maga mögött, és kiteljesedhetett.
A MOM Kulturális Központ kupolatermében rendezett díszpolgáravató ünnepség kezdetén a művész kedvenc zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart két művéből hangoztak el részletek fuvolán és gitáron. Juhász Judit laudációjában azt mutatta be, hogy a református lelkészi családba született Fekete György milyen állomásokon keresztül jutott el a belsőépítész, a szakíró, a politikus, a művészi pályáig, lett a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke, s nyert el olyan kitüntetéseket, mint a Nemzet Művésze cím, valamint a Kossuth- és Munkácsy Mihály-díj.
Ezután levetítették azt a rövidfilmet, amit a Hegyvidék Tv készített róla, és amiben a művész a többi között arról beszélt, hogy számára az elégedetlenség jelenti az egyik legnagyobb hajtóerőt. Tipikus hegyvidékinek tartja magát, aki gyakran jár a Normafához és a János-hegyre. Büszke arra, hogy a több évtizede a Kámoni Arborétumból hozott és a kertjében elültetett növényei és fái olyan szépen megnőttek, hogy az egy-egy kompozíciójához szükséges faanyagot a saját kertjéből tudta beszerezni. Majdnem falusi körülmények között ismerte meg a XII. kerület részeit, és úgy érzi, ma a világ egyik legszakszerűbben vezetett városi kerületének lakosa. A kisfilmből az is kiderült, hogy számára a levesek a főzelékek, pontosabban a falusi vagy tanyasi életkörülmények között készített ételek a kedvenc főztjei, valamint azok a régi, kemencében sült kenyerek, amik két hét után is ehetők voltak.
„Azért esik különösen jól nekem ez a cím, mert ha az emberhez minél közelebb állók mondják, hogy köszönjük, jól csináltad, akkor azt nem a protokoll mondatja velük. Számomra az igazi biztonságot egész életemben a hit adta, az, hogy nem vagyok egyedül” – jegyezte meg a művész.
„Nagyrészt az én bűnöm, hogy Fekete György csak most kapta meg a díszpolgári címet, pedig korábban már többen is javasolták” – kezdte köszöntőbeszédét Pokorni Zoltán polgármester. Mint mondta, Fekete a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökeként egy nagyon fontos, befolyásos szervezet vezetője volt, és azért intette óva képviselőtársait attól, hogy egy aktív, befolyással bíró embert jelöljenek díszpolgárnak, mert abból az emberek többsége óhatatlanul szervilizmust olvasott volna ki. Ám miután tavalyelőtt lejárt Fekete György második ciklusa az MMA élén, nagy örömmel döntöttek úgy, hogy az idei, őszi díszpolgármesteri címet ő kapja.
„A díszpolgári cím nem a pozíciónak, a szerepnek szól, sokkal inkább az emberi, személyes vonásnak, amely értékesebb, mint a nagy titulusok – mondta Pokorni Zoltán. – Valakinek az is megadatik, hogy lehet próféta a saját hazájában – úgy, mint Fekete Györgynek. A döntéskor mindenki elismerte, hogy ő létrehozott valamit, ami felette áll a politikai vitáknak és küzdelmeknek. Ritka, ha valakinek az életét nem a meddő viták töltik ki, hanem módjában áll teremteni, létrehozni dolgokat. Részben egy művészi életutat, részben huszonegy könyv szerzőjét, részben pedig a Magyar Művészeti Akadémia alkotóját tüntettük ki a cím által.”
Forrás: hegyvidek.hu
